My prerogative

Britney Spears: Az én kiváltságom

Mindent elvehetnek tőled
De soha nem vehetik el az igazságodat
A kérdés az:
Mihez kezdesz az enyémmel?

Azt mondják, őrült vagyok
Nem különösebben érdekel
Ez az én kiváltságom
Azt mondják, hogy rossz vagyok
De én teszek rá
Úgy élek, hogy megszerzem magamnak, amit akarok
Néhányan azt kérdezgetik
Miért vagyok ilyen valóságos
De ők nem értenek meg engem
Tényleg semmit sem tudok a húgom balhéjáról
Próbálom jóvátenni
Mielőtt még megnyerném a harcot

Refrén:
Mindenki csak rólam pletykál
Miért nem hagynak élni?
Nincs szükségem engedélyre, én hozom meg a döntéseimet
Ez az én kiváltságom
Ez az én kiváltságom
(Ez az én kiváltságom)

Így akarok élni (ez az én kiváltságom)
Nem mondhatod meg nekem, mit csináljak

Ne érts félre, nem vagyok feldúlt
Nem szokásom a nagyképűség
De ez a sok furcsa kapcsolat kikészít
Semmi rosszat nem látok abban, ha egy kicsit mindenbe belekóstolok

Refrén (2x)

Miért nem élhetem az életem
Anélkül
Hogy az emberek beszélnének rólam?

Refrén (2x)

Amikor a gondolataim nem illenek az évszakhoz... utálom.

Szeretem, mikor ősszel kinézek az ablakon és színes falevelek tömkelegét látom magam előtt, ahogy pörögve és nevetve szállnak a szélben, megfestve saját kis világuk gyorsan illanó képét, örökösen változva, mégis csodás összhangot teremtve maguk között. Az élet apró csodái, melyek talán fel sem tűnnek nekünk és nem aztán nem értjük, mitől húzódik mosolyra a szánk, de a szívünk mélyén boldogság lakozik. Az ősz. A maga színes tűzijátékával, örökös ködével, és zivataraival, elbűvölő tüneményként cikázik át életünkön, hogy aztán teret adjon a pompás télnek, aki ha lehet, csak még jobban elkápráztatja a szende bepillantót, engem, téged, bárkit, aki akár egy kis időt is szentel annak, hogy közelebbről szemügyre vehesse az ablakok sarkában húzódó jégvirágok kusza szépségét, a friss hóban botladozó madarakat, és árulkodó lábnyomaikat. A természet nagy festő, de mi túl gyorsak és sietőek vagyunk ahhoz, hogy értékeljük is ezeket a műveket.

Néha irigylem azokat, akiket köt a napirend, akik nem a maguk urai, hanem az időnek élnek, aki viszont aligha hálálja meg a felé fordított figyelmet, legalábbis én azt vettem észre, hogy sosem azt csinálja, amit szeretnék. Mikor a parkban ülök, és nézem a Szajna vizét, mikor kint zuhog és az eső bezárva tart magányos lakásom falai között, mikor éjszaka nyugtalanul forgolódom az ágyban, mert újból rám törnek a múlt árnyai - a percek csigalassúsággal múlnak, mintha minden pillanat örök lenne, és végtelen. A többi esetben pedig folyamatosan pörgő, sosem váró, izgő-mozgó ő, de mai kor gyermekeként talán ez az állapot a legelfogathatóbb számomra.

De amúgy mi ketten örökös harcban állunk és erre az ellenségeskedésre bőven van időm, ha ő is úgy kívánja.

Ruta altatója

"A láperdő mélyén a fűzfa lombja alatt / Deep in the meadow, under the willow

A pázsitágyra, a puha, zöld párnára / a bed of grass, a soft green pillow

Hajtsd le a fejed, hunyd le álmos szemed / lay down your head, and close your sleepy eyes

És amikor újra kinyitod, felkel a nap / and when again they open, the sun will rise

Itt biztonságban vagy, nem fázol / Hear it's safe, hear it's warm

A százszorszép mindentől megóv / hear the daisies guard you from every harm

S a holnap valóra váltja az álmaidat / hear your dreams are sweet and tomorrow bring them they

Drága kicsikém, úgy szeretlek / hear is the place where i love you"

(Suzanne Collins: Éhezők Viadala/Ruta altatója)

Nyááár van...

Nyáron pihenünk, nem igaz? De én már az első két napban meg tudom unni ezt az örökös semmittevést - hiába, én már csak ilyen örökmozgó, hiperaktív kölyök vagyok :D
Persze, nem is igazi tinilány az, aki nem álmodozik az iskolapadok unalmában arról, hogy majd sportol, és lefogy. majd. Nyáron.
És huhh, nehezebb elkezdeni, mint gondolnánk. De asszem hamarosan ráveszem amgam. Áá.

A nyár valahogy mindig az álmodozásról szól - na meg a "majd" szócskáról :))

Hogy, kivel, és hol töltenénk a nyaralást....

  

Ez mondjuk tökéletesen megfelelne...

                                                                                     

De ezt a párost sem utasítanám vissza

Az a helyzet, hogy valami felemelő, vagy legalább értelmes dologgal akartam kezdeni ezt a blogot... de ez annyira aranyos, hogy egyzserűen MUSZÁJ. Remélem megértitek.